Fotóim

Ismered azt amikor valami olyasmit csinálsz az életedben ami képes [beszippantani, kiszaggatni] órákra a valóságból és olyan érzésekkel tölt meg ami [megmagyarázhatatlanul] tör rád és úgy érzed soha nem elég?
Nekem az [alkotás] érzése ilyen. Készíteni valamit ami addig abban a formában nem létezett és akkor is örülni a végeredménynek, [büszkének] lenni rá ha csak anyukád mondja rá, hogy "jaj de szép". :)

Nincs olyan pillanat a napomban amikor ne azon [gondolkodnék], hogy mit lehetne alkotni? Ennek lenne értelme? Hogy nézne ez ki? Hogy lehet még jobb? Miért gondolkodom én ezen ennyit? Megcsináljam? 
Néha nehéz. Kikapcsolni és leürülni, [inspirálódni], kizökkeni. 

Sokszor esek abba a [hibába], hogy egy kép felett órákat ülök, igazítgatom, csiszolgatom, javítgatom és az érzés, hogy soha [nincs kész] úrrá lesz rajtam.
De ettől olyan szép ez. Egy kép sincs soha teljesen [kész], egy kép sem tökéletes számomra, mindegyik egyedi és úgy jó ahogy egy ponton amikor rá nézek azt tudom mondani, hogy... (sose lesz [kész])